Intézménymutató:
Demokrata Part /Partidul Democrat PD/ (Romania)
2007. december 13.
Elhalasztotta a szavazást, és csak januárban dönt az Európai Néppárt (EPP) frakciója arról, befogadja-e soraiba Tőkés László független jelöltet. A református püspök felvételét ellenzik az EPP-hez tartozó román demokrata párti képviselők. Sógor Csabát és Winkler Gyulát, a két RMDSZ-es európai parlamenti képviselőt „elfelejtették” időben meghívni arra az ülésre, amelyen az Európai Néppárt (EPP) frakciójához csatlakozó 13 demokrata párti (PD) és 3 liberális demokrata párti (PLD) „eurohonatya” megválasztotta az EPP romániai delegációnak vezetőjét. Itt döntöttek arról is, az EPP frakcióülésén nem szavazzák meg, hogy Tőkés László is a frakció tagja lehessen. A két RMDSZ-es EP-képviselő jelezte, Tőkés mellett szavaz az EPP-frakcióülésen. /L. I. : Januárban dönt Tőkésről az EPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
2007. december 13.
Tisztázta a Demokrata Párt multikulturalitáshoz és a magyar kisebbséghez való hozzáállását a nagyváradi ideiglenes polgármester személyéről való szavazás, itt kiderült, mennyire álságos a párt helyi szinten hangoztatott nemzetiségi megbékélési politikája. A nacionalizmus megnyilvánulásának tartották, hogy Bíró Rozália alpolgármester legyen a polgármester, ugyanúgy a magyar utcanévtáblák kihelyezését, az egyes hivatalos intézmények kétnyelvűsítését vagy a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium melletti, ortodoxoknak átjátszott sportpálya visszakérését. A Nagyváradon történt választás része az országos jelenségnek: a kisebbségi törvény stagnálásának egyik fő oka a PD folyamatos aknamunkája, de a párt a nyílt nacionalizmustól sem riad vissza, amire Daniel Buda Kolozs megyei PD-elnök „ki a magyarokkal az országból” jellegű nyilatkozatai is utalnak. A magyarellenesség tehát továbbra is élő jelenség. /Kiss Csaba: Körmönfont sovinizmus. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./
2007. december 14.
Megváltoztatná az Európai Néppárt (EPP) statútumát a Demokrata Párt (PD) annak érdekében, hogy Tőkés László független képviselő ne lehessen tagja az EPP európai parlamenti frakciójának. Marian Jean Marinescu demokrata képviselő arról számolt be: a frakció vezetősége és a tagországok néppárti delegációjának vezetői már meg is egyeztek abban, hogy ezentúl egy független képviselő csupán akkor lehet tagja a parlamenti csoportnak, ha ebbe az illető tagország EPP-küldöttsége is beleegyezik. „Hétfőn levélben közöljük az EPP vezetőségével, hogy Tőkés Lászlót nem kívánjuk a parlamenti csoportba befogadni” – közölte Marinescu. A Rompres hírügynökség a román delegáció vezetőjét, Sorin Frunzaverdét is idézte, aki szerint a független képviselő azért nem lehet frakciótag, mert „Erdély területi autonómiáját szorgalmazta”. Az EPP szóvivője, Javier Jiménez nem tudta megerősíteni azt az információt, miszerint a Néppárt és a frakció vezetősége máris megegyeztek volna a statútum megváltoztatásában. A frakció magyar sajtósokért felelős szóvivője, Hölvényi György szintén nem hallott arról, hogy ilyen irányú döntés született volna az EPP vezetőivel egyetértésben. /Cs. P. T. : Mozgósítás Tőkés tagsága ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2007. december 14.
Ha az önálló magyar politizálásról van szó, a román politika egy nótát fúj: minden eszközzel vissza akarják szorítani e közösség érdekérvényesítő képességét, alapjaiban aknázva ezzel alá mind az RMDSZ, mind a most épp megszületni készülő párt létét. Markóéknak valamivel könnyebb az életük. Az elmúlt tizenhét-tizennyolc év alatt annyi szívességet tettek az épp hatalmon lévő pártoknak, úgy összenőttek velük, hogy azok néhány látszatengedményre bármikor készek. Hálából egyrészt az RMDSZ-frakciók szavazataiért, másrészt kormánytisztviselőik hűségéért. De igazán jelentős dolgokban még őket is átverik. A legutolsó példa erre Bíró Rozália megbuktatása a nagyváradi polgármesteri székért folytatott harcban, de tucatjával lehetne idézni – a tanügyi törvénytervezettől a választójogi törvénytervezeten át – az RMDSZ megcsalatását. Nem járt jobban Tőkés László és Szász Jenő sem az államelnökkel való egyeztetéssel. Mint ismeretes, Brüsszelben a Demokrata Párt – Basescu ígérete dacára – mindent megtesz, hogy megakadályozza Tőkés László néppárti frakcióba való felvételét. Ebben a pártban minden úgy történik, ahogy a vezér, az államfő akarja. Basescu előzőleg mást ígért. Sepsiszentgyörgyön is aktatologatással halogatják egy éve a Szövetség a Székelyföldért Egyesület bejegyzését, bizonyítékául annak, hogy a független igazságszolgáltatás jó ideig még csak álom marad. Ezért végre rá kellene döbbennie mind az RMDSZ-nek, mind Szász Jenőéknek vagy Tőkés Lászlónak, hogy csak a kiegyezés útja járható. /Simó Erzsébet: Egymásra utalva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./
2007. december 17.
December 15-én megszavazták a demokrata és a liberális-demokrata küldöttek a PD és a PLD egyesülését, ami egy új párt, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) létrehozását jelenti. Az új párt elnöke, Emil Boc korábbi demokrata pártvezető nem titkolta: biztos abban, hogy a választások után a PD-L kormányozza majd az országot. A PD-L „mentora” Traian Basescu államfő az alakuló küldöttgyűlésen az nem vett részt. Titus Corlatean, a Szociáldemokrata Párt /PSD/ főtitkára szerint a PD és a PLD egyesülésének „semmilyen ideológiai alapja nincs, csupán az államfő politikai érdekeit szolgálja”. /Cs. P. T. : Megalakult az elnöki párt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./
2007. december 22.
,,Szekuritátés manőverekkel és félreinformáló lobbival” próbálják megakadályozni Tőkés László felvételét az Európai Néppártba ― ezzel vádolta a demokrata EP-képviselők egy részét Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke és Tőkés László EP-képviselő kabinetfőnöke.,,A DP több képviselője elindított egy rendkívül mocskos hadjáratot. Tőkés Lászlót rágalmazzák, azt terjesztik, hogy választási kampányában a püspök Erdély Romániáról való leválasztásáért küzdött. Ez nem igaz, és ezt alátámasztja a püspök politikai programja, melyet meg lehet nézni az interneten, akár angol nyelven is” ― nyilatkozta Szilágyi. Petru Filip EP-kéviselő, a Demokrata Párt alelnöke azonban kijelentette, nem a DP javaslata volt, hogy Tőkés Lászlót ne fogadják be az Európai Néppárt csoportjába. Elmondása szerint a demokraták, a liberális-demokraták és az RMDSZ képviselői többségi szavazattal döntöttek úgy, javasolják az ENP-csoport vezetőségének, hogy Tőkés Lászlót ne fogadják be a politikai parlamenti csoportba” ― mondta Petru Filip. A végleges döntést Tőkés felvétele ügyében januárban hozzák meg. /Lejárató kampány Tőkés ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./
2007. december 22.
Az erdélyi magyar nemzetpolitika szempontjából sikeresnek értékeltük a 2007-es esztendőt, elsősorban azért, mert Tőkés László személyében van hiteles képviselet Brüsszelben – nyilatkozta Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke a december 21-én tartott nagyváradi sajtótájékoztatón elhangzottakat összegezve. A politikus szerint az első eredményt a Tőkés László európai parlamenti jelöltségét támogató hat szervezet közti összefogás, együttműködés hozta, amikor sikerült összegyűjteni a szükséges 140 ezer aláírást. „Szintén sikernek értékeljük, hogy megindult a politikai rendszerváltásról szóló párbeszéd, és jó esély van arra, hogy a jövőben kialakuljon az erdélyi magyar kerekasztal” – nyilatkozta Szilágyi Zsolt, hozzáfűzve: az EP-választások során az erdélyi magyarok bebizonyították, hogy ebben a közösségben van erő és optimizmus a jövőre nézve. Megrökönyödve fogadták a Demokrata Párt (PD) néhány tagjának brüsszeli lobbiját, miszerint az Európai Néppárt (EPP) ne vegye fel soraiba Tőkés Lászlót. /Sikerek az erdélyi magyar nemzetpolitika terén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2007. december 24.
„Szekusmódszerekkel és félretájékoztató lobbival” igyekeznek megakadályozni Tőkés László felvételét az Európai Néppárt (EPP) frakciójába a Demokrata Párt (PD) EP-képviselői – mondta Szilágyi Zsolt, a püspök kabinetfőnöke. Azt állították, hogy a kampányban Tőkés Erdély elszakítása mellett kardoskodott. „Ez hazugság, amit Tőkés László politikai programja is bizonyít” – jelentette ki Szilágyi. Ezzel szemben Petru Filip EP-képviselő, a PD alelnöke azt nyilatkozta, hogy a javaslat, miszerint ne fogadják be a püspököt az EPP-frakcióba, nem tőlük származik. „A Demokrata Párt, a Liberális Demokrata Párt és az RMDSZ titkos szavazással döntötte el: azt javasolja a néppárti frakciónak, hogy ne fogadja be soraiba Tőkés Lászlót” – mondta Filip. „Van remény a váradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól elkobzott sportpálya ügyének megoldására” – jelentette be Antal János, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Külügyi és Tájékoztatási Szakbizottságának vezetője. A Lorántffy-gimnázium sportpályáját 2004-ben adta használatba az ortodox egyháznak a tanács, azóta sikertelenül próbálták visszaszerezni. /Rágalmazzák Tőkést? = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./
2007. december 28.
Az RMDSZ-ből kimaradt a középgeneráció, de megjelent egy harminc- és huszonéves korosztály, és lassan-lassan már csak az ő mércéjük lesz a fontos – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök a vele készített interjúban. Az államelnök olyan utat képvisel, amelyen Markó nem tudná követni, mert az egyfajta autoritárius rendszer, egyfajta „putyini út”. Korrupció nemcsak a csúcson van, hanem mindenütt. De erről nem beszélnek, inkább az egymás elleni politikai harc vagy lejáratás eszközéül szolgál a korrupció elleni küzdelem. Markó olyan társadalmat akar, amelyben érvényesül a sokszínűség és a testületi demokrácia, illetve nem az egyszemélyes vezetésen alapul. Sokan mondják, hogy megszűnt az RMDSZ monopóliuma, vetették fel az újságírók. Markó szerint Tőkés László személyesen nem alternatíva, és kíváncsi arra, hogy ő, vagy akik körülötte vannak, mit kínálnak mást. A másság csak a kritikában nyilvánul meg: hogy az RMDSZ túlságosan mérsékelt, talán nem kellene kormányon lennie, nem kellene román pártokkal együttműködnie... Markó szerint ez csak retorikai különbség, mert utána jön az államfőnél tett látogatás és a nagyon szoros együttműködés például a Demokrata Párttal. Markó a programban nem lát alternatívát. El kell fogadni: az RMDSZ-en kívül is van élet, és mostantól fogva ki kell alakítani valamiféle együttműködést az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal. Ennek érdekében fölajánlották, hogy alakítsanak ki egy politikai rendszert, amelyben ki-ki végzi a maga dolgát. Ezt a másik oldal visszautasította. A velük szemben állók csak konfrontációban tudnak gondolkozni, állapította meg Markó. Arra a kérdésre, hogy lesz-e közös lista, Markó válasza: „Nem tudom. ” Minél szélesebb konzultációval kell kialakítani a közös álláspontot. Hangsúlyozta: az RMDSZ megnyerte a választásokat, ez kétharmados támogatást jelent Erdélyben. A különböző csoportosulással párbeszédet kell folytatni. Frunda György azt mondta, hogy az RMDSZ mintha túlságosan jobbra tolódott volna. Markó szerint felvetődött, hogy erős nemzeti üzenetet kell-e közvetíteni, vagy pedig a modernizációs üzenetet, szociális problémákra helyezni a hangsúlyt. Ezt a kettőt nem szabad szembe állítani egymással. /Ágoston Hugó, Szőcs Levente: Lassan csak a fiatalok számítanak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./
2008. január 23.
A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./
2008. január 24.
A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem etikai bizottsága előtt kell felelnie Simion Costea politológia tanárnak, aki az általa leadott tananyagban nyíltan támadta az RMDSZ-t és szenátorát, Frunda Györgyöt. Costea az RMDSZ-t etnikai pártként jellemezte, amely szerinte ebből adódóan nem is számíthat a szavazatok több mint 7 százalékára. Funda Györgyöt próbálja lejáratni, idézve a szenátort: „én nem Romániát képviselem”, kijelentését kiragadta egy bővebb eszmefuttatás szövegéből. Frunda György rágalmazónak és tisztességtelennek tartja a PD-s tanár-politikus eljárását, mondván, hogy ezért bármikor beperelhetné. Az egyetem rektora, Vasile Bolos jelezte, az egyetem vezetősége felszólította Costeát, adjon magyarázatot, mi keresnivalója volt a politikai propagandának az általa leadott tananyagban. „Amit leírtam, azért vállalom a felelősséget. Kurzusom minden sora igaz” – magyarázkodott a Marosvásárhelyen megjelenő Ziarul de Mures lapnak Costea, elutasítva azt, miszerint a leadott anyag politikai propagandának számít. Frunda György szerint természetes, hogy ET-raportőrként elsősorban az európai intézményt képviselje, és ne a saját országát. „Ha ez a bizonyos tanár ilyen elemi fogalmakat sem ismer az európai intézmények működéséről, rúgják ki!” – mondta. /Szucher Ervin: Egyetemi pártpropaganda. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2008. január 29.
Romániában szinte kizárólag politikai alapon juttatják központi pénzekhez az önkormányzatokat – ez valamennyi kormányzás alatt így működött. Emil Boc kolozsvári polgármester panaszolta: hússzorosan csökkent a kormány rendelkezésére álló alapokból a Kolozsvárnak kiutalt pénz azt követően, hogy 2007 áprilisában a Demokrata Párt kilépett a kormányból. Funar polgármesterkedése alatt állandóan harcban állt mindenkivel helyi, regionális és központi szinten egyaránt. Ilyen körülmények között kevés pénzt kapott az akkori kormánytól. Most Boc jutott Funar sorsára. /Kiss Olivér: Funar sorsára jutott Boc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
2008. február 5.
Az utóbbi időben azon háborogtak, hogy a romániai politikai és közéletben háttérbe szorulnak a nők. Itt van ellenpéldának ez az Udrea hölgy! Tüneményes karriert futott be őszőkesége. Nemsokára viszont Basescu elnöki palotájába is bejárt, záróra után is. Előbb a Nastase-kormány szolgálatában álló ügyvédként közel két és fél milliárd lejt vágott zsebre, azután a liberálisokkal flörtölt, majd Basescu demokratáihoz átlibbenve államfői kabinetfőnök lett, most pedig demokrata párti ügyvezető titkárként parkol. Elena Udrea asszony hamarosan doktorál, méghozzá hadtudományokból. Tüneményes gyorsasággal végzett el mindenféle felkészítő, továbbképző, szakosító tanfolyamot, mint ama másik feleség-Elena, ősztől már egyetemi tanár lesz. /Bogdán Tibor: A férfipótló szőke nő. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./
2008. február 7.
A bukaresti parlament elzárkózik a homoszexuálisok jogainak biztosításától Miközben az EU tagállamai – köztük Magyarország – sorra törvényesíthetővé teszik a melegek élettársi viszonyát, a szenátus jogi bizottsága úgy módosította a családjogi törvénykönyvet, hogy kiskaput sem hagyott a változásoknak ezen a téren. A romániai melegek jogait védő egyesület szerint egyetlen politikus sem vállalta fel eddig ügyüket, Frunda György szenátor pedig úgy véli: közvitára kell bocsátani a homoszexuálisok jogainak kérdését. A szenátus jogi bizottsága a Nagy-Románia Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt soraiból származó, összesen 26 honatya javaslatára azt rögzítette a jogszabályban, hogy „a család alapja a férfi és nő szabad akaratából megkötött házasság”. A jogász szenátorok annak ellenére módosították a családjogi törvényt, hogy három másik bizottság – köztük a Frunda György vezette emberjogi testület –, illetve a kormány is negatívan véleményezte a javaslatot. „A módosítás csak szemfényvesztés, hiszen a törvénykönyv több cikkelye egyértelműen kimondja, Romániában házasságot eltérő neműek köthetnek” – mondta Frunda György szenátor. /Oborocea Mónika: Hideglelés a melegektől. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./
2008. február 9.
Február 8-án a bukaresti törvényszéken bejegyezték a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L), amely a Demokrata Párt és a Liberális-Demokrata Párt összevonásából keletkezett. Az új párt nagy részt átvette a demokraták statútumát. A PD-L belső választásaira 2009-ben kerül sor, legkésőbb hat hónappal az elnöki választások megtartása után. Addig két Állandó Országos Büró vezeti a politikai alakulatot. /Bejegyezték a PD-L-t. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2008. április 18.
Két különböző, de üzenetét tekintve azonos tartalmú nyílt levélben fordult egyszerre Szász Jenőhöz és Tőkés Lászlóhoz Markó Béla. Az RMDSZ elnöke a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökétől azt kérte, hogy a júniusi helyhatósági választásokon legalább azokban a megyékben támogassák az RMDSZ jelöltjeit, ahol veszélybe kerülhet a magyar képviselet. Markó szerint ez jó alapot jelentene az őszi parlamenti választásokon való egységes fellépéshez. Markó felidézte az EP-választások előtt Tőkéssel folytatott tárgyalás kudarcát, s megismételte, hogy az RMDSZ úgy látta: nem annyira Tőkésen, hanem inkább Szász Jenőn múlott az egyezség. Megállapította: nem kívánja a múltat felhánytorgatni, hiszen mindannyian követtek el hibákat, így ő is, nem csak Tőkés. Markó furcsállta, hogy Tőkés az államfőtől és a Demokrata Párttól próbált segítséget kérni, miközben az RMDSZ támogatta, hogy az Európai Néppárt (EPP) tagjává váljon. Markó aláhúzta: az RMDSZ listáin olyan polgármester- és tanácsosjelöltek szerepelnek, akik mögött több mint százötvenötezer magyar ember támogatása áll, így ezek nem pártlisták. A jóval rövidebb, Szász Jenőhöz intézett levélben Markó megállapította, hogy ultimátumszerű jellege van az MPP azon közleményének, amelyben egyeztetésre hívták az RMDSZ-t. „Nem beszélve az előző – nyilván: döntő – időszakról, amikor hiába ajánlottuk több helyen is az előválasztásokon való részvételt, mert sorra visszautasítottak minket” –, írta Markó. Szerinte az MPP is megbízhat 155 ezer magyar választásában. /B. T.: Markó a „kényes” megyékben kér támogatást. Nyílt levél Tőkés Lászlóhoz és Szász Jenőhöz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2008. június 11.
Az RMDSZ fontosnak tartja, hogy minél szorosabb kapcsolatot alakítson ki az Európai Néppárttal, nem utolsósorban azért, hogy Romániából a néppárt ne csak az Európai Parlamentben (EP) jóval nagyobb létszámban jelen levő Demokrata Párt hangját hallja meg – mondta június 10-én Brüsszelben Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hans Gert Pöttering az Európai Néppárt képviselőcsoportjának vezetőségi tagjaként elégedettségének adott hangot az RMDSZ választási eredményei kapcsán, ugyanakkor afelől is érdeklődött, hogy történt-e előrelépés a kisebbségi jogok terén Romániában. Markó tájékoztatta, hogy ugyan az egyéni jogok terén sikerült eredményeket elérni, de a kollektív jogokat illetően továbbra is vannak lemaradások. Példaként említette a több mint két éve húzódó parlamenti vitát a kisebbségi törvényről, illetve jelezte, hogy az önálló magyar egyetem kérdése sem megoldott Romániában. Az RMDSZ elnöke felszólalt az Európai Parlamentben azon a konferencián, amelyet Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szervezett Élő Erdély címmel. A rendezvényen felszólalt többek közt Tánczos Vilmos etnográfus, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga emberjogi szervezet társelnöke, Tompa Gábor színházi rendező és Egyed Péter filozófus. /Az RMDSZ szoros kapcsolatra törekszik az Európai Néppárttal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 11./
2008. június 12.
Az RMDSZ fontosnak tartja, hogy minél szorosabb kapcsolatot alakítson ki az Európai Néppárttal, nem utolsó sorban azért, hogy Romániából a Néppárt ne csak az Európai Parlamentben (EP) jóval nagyobb létszámban jelen levő Demokrata Párt hangját hallja meg – mondta Brüsszelben Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó Béla megbeszélést folytatott Hans-Gert Pötteringgel, az EP elnökével, valamint Wilfried Martensszel, a kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt elnökével. Markó több magyar EP-képviselővel is találkozott. Közülük Szent-Iványi István, az SZDSZ EP-delegációjának vezetője közleményben számolt be a megbeszélésről. Mint írta, gratulált az RMDSZ által az önkormányzati választásokon elért eredményhez. Szent-Iványi közleménye szerint egyetértettek abban, hogy „az RMDSZ sikeres szereplése ellenére bekövetkezett magyar pozícióvesztés egyik fő oka a Fidesz megosztó beavatkozása volt“. Markó Béla részt vett és felszólalt az Európai Parlamentben azon a konferencián, amelyet Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő szervezett Élő Erdély címmel. /Néppárti támogatás Markóéknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
2008. július 9.
Visszavonulását fontolgatja Ion Iliescu, az elmúlt húsz esztendő meghatározó személyisége, a korára hivatkozik, az elemzők szerint azonban tart az új választási rendszertől. Ion Iliescu szenátor, a PSD tiszteletbeli elnöke 1965-től a Nagy Nemzetgyűlés tagja, 1967 és 1971 között ifjúsági miniszter. 1971-ben eltávolították a párt felső vezetéséből, bírálta a pártvezetést és felvette a kapcsolatot a hazai ellenzékkel. 1979 és 1984 között az Országos Vízműveknél dolgozott, majd 1989-ig a Műszaki Könyvkiadó igazgatója. 1989. december 22-én a tévé által közvetített forradalom sztárja, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökévé nevezték ki. 1990-ben alapító tagja a Nemzeti Megmentési Front nevű pártnak, amelyből később osztódással megalakul a Demokrata Párt (PD) és a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR). Utóbbi névváltoztatással lett a mai Szociáldemokrata Párt (PSD). Iliescu az ország elnöke volt az 1992-es szabad választásokig. Az első bányászjárás idején megköszönte a bányászoknak a bukaresti rendcsinálást. Nem utazott Marosvásárhelyre, hogy megakadályozza a román–magyar összecsapást. Csak a titkosszolgálatok megalakulása után utasította a belügyet, hogy rendet teremtsen. 1992-ben megválasztották államfőnek. 1996-ig vezette kemény kézzel az országot, a magyarsággal szemben elutasító volt. 1996-ban Emil Constantinescuval szemben elvesztette a választásokat, és rá egy évre megválasztották a PDSR elnökének. Ezt a tisztségét 2000-ig töltötte be. 2000-ben ismét államfővé választották. 2004-ig az Adrian Nastase-kabinet kisebbségben, az RMDSZ támogatásával kormányzott. 2004-ben Iliescu támogatta Adrian Nastasét a kampányban, de Traian Basescu lett az államfő. Iliescu a pártvezetési tisztséget is elvesztette, azonban 2006-ban a PSD tiszteletbeli elnökévé választották. /Simon Judit: „Az első ember” búcsúja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
2008. augusztus 28.
Több évtizedes kihagyás után Máramarossziget, Szilágysomlyó és Brassó mellett szeptember 15-étől Tordán is önálló gimnáziumban tanulhatnak a magyar diákok. A Jósika Miklósról elnevezett oktatási intézmény a Teodor Murasan Általános Iskolával osztozik majd az épületen, és összesen három tordai iskola magyar osztályait fogadja magába. Az új magyar iskola létrehozását a helyi magyar közösség kezdeményezte, és mintegy tízéves politikai vita és jogi hercehurca előzte meg. A Demokrata Párt és a Nagy-Románia Párt helyi tanácsosai rendre elutasították az RMDSZ helyi szervezete, a magyar egyházak, valamint a Petőfi Társaság iskolaalapító szándékát. Fodor Dóra igazgatónő szerint a cikluskezdő osztályokban nagy az érdeklődés, két-két első, harmadik és hetedik osztály indul, és van remény arra, hogy két ötödik osztály kezdjen. Kiss Tamás szociológus szerint az önálló magyar iskolák nem csupán azáltal hatásos ellenszerei az asszimilációnak, hogy anyanyelvű oktatást biztosítanak. /Varga Réka: A tordai iskolahasadék. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./
2008. december 11.
Traian Basescu államfő a Demokrata Liberális Párt (PD-L) hivatalos miniszterelnök-jelöltjét, Theodor Stolojant kérte fel kormányalakításra. Folytatódtak a nagykoalíció létrehozására irányuló tárgyalások a PD-L és a Szociáldemokrata Párt (PSD) között. December 10-én ismét tárgyalt a PD-L és az RMDSZ. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: a demokraták tartják a szavukat, az RMDSZ-t be akarják venni a kormányba. Markó kijelentette: Mircea Geoana RMDSZ-t kirekesztő nyilatkozataival sérti a romániai magyarságot. Theodor Stolojan /sz. Targoviste, 1943/ 1990 után pénzügyminiszterként tevékenykedett, majd az országos privatizációs hatóság elnöke volt. Az 1991-es bányászjárás után miniszterelnöki székbe került. A 2000-es elnökválasztásokon a PNL jelöltje, 2002-ben pedig a párt elnökévé választották. 2003-ban választási szövetségre lépett az akkori – Traian Basescu által irányított – PD-vel, így jött létre a D. A. Szövetség, amely a 2004-es választások előtt Stolojant nevezte meg miniszterelnök-jelöltjének. Nem sokkal azonban a választások előtt Stolojan – egészségi állapotára hivatkozva – bejelentette visszavonulását. Stolojant és több társát 2006-ban kizárták a PNL-ből, megalakítva a PLD-t, amelynek elnöke lett. Később egyesültek a PD-vel, jelenleg ennek alelnöke. /Theodor Stolojant kérte fel Basescu kormányalakításra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./
2008. december 11.
Végre ismét Stolojan! Az elmúlt 18 évben nem telt úgy el kormányalakítás, hogy az emberek ne mondták volna: bárcsak Stolojan! Ezt a nimbuszt 1991–1992 között vívta ki magának Theodor Stolojan, de nem elsősorban a gazdasági szakértők körében, akiknek mai napig megoszlik a véleménye a technokrata miniszterelnök által foganatosított pénzügyi intézkedésekről. A közvélemény független technokratánk tartja Stolojant, később pedig Mugur Isarescut. Valójában Stolojan Ion Iliescu elnöki kampányát vezette 1996-ban, majd egy kis világbanki kitérő után ment a liberálisokhoz. Sokan emlékeznek még a négy évvel ezelőtti jelenetre, amikor Traian Basescu könnyek közt jelentette be: kénytelen átvállalni az államfői tisztségért folytatott harcot bajtársától /”drága Stolo”/, akit valamilyen titokzatos betegség sújtott. Valójában zsarolásról – közmegegyezésről? – volt szó. Az akkori felmérésekből kitűnt, bármennyire is népszerű Stolojan, csak egy Basescu kaliberű politikusnak volt esélye a PSD-s elnökjelöltet, Adrian Nastasét lekörözni. Basescu nyert, a hirtelen meggyógyuló Stolojan pedig új feladatot kapott: hozzon létre új politikai alakulatot a demokratákhoz húzó liberálisokkal, amely majd beolvad a Demokrata Pártba. Stolojan ezt teljesítette. Román elemzők szerint kinevezését nem hogy igazságtételnek tekintenék, hanem nyíltan vallják: Basescu ismét feláldozza „bajtársát”, Stolojant, ez alkalommal a gazdasági válság diktálta népszerűtlen intézkedések oltárán. /Székely Kriszta: Stolojan II. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./
2008. december 11.
A közös kormányzásra készülő Demokrata-liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt múltja szorosan összefonódik, noha a minap még politikai értelemben halálos ellenségek között semmiféle együttműködés nem létezett. A Nemzeti Megmentési Front (FSN – Frontul Salvarii Nationale) említésére ma a legtöbben Ion Iliescura gondolnak. Holott a FSN jogutódja a mai Demokrata-liberális Párt (PD-L). A FSN 1989 decemberében alakult meg. Feladata az eredeti elképzelések szerint az első demokratikus választások megszervezése volt. Az erre tett ígéretet azonban a szerveződés elnökévé választott Ion Iliescu már 1990 elején megszegte. Február 6-án a bukaresti törvényszék politikai mozgalomként jegyezte be a FSN-t, lehetővé téve szereplését a május 20-i választásokon. Az akkoriban rendkívül gyenge ellenzék az utcára vonult, és folytatta a tiltakozást a választás után is, amelyet a FSN több mint 70 százalékkal megnyert. A kéthónapos megmozdulásnak a sorban harmadik bányászjárás vetett véget 1990. június 13–15-én. A „politikai mozgalmat” azonban nem az Egyetem-tér véres leverése rengette meg. Június 17-én az államfővé választott Iliescu kinevezte a FSN első kabinetjét, élén az átmeneti kormányt is vezető Romannal. A FSN 1992. március 27– 29-én tartotta első tisztújító kongresszusát. Ezen az 1991. szeptemberi bányászjárással eltávolított kormányfő, Petre Roman (akinek utódja a kormány élén Theodor Stolojan volt) és csoportja külön programtervezetet mutatott be „A jövő ma” címmel. Ez kapta a legtöbb voksot, ezért ez lett a párt politikai programja. Iliescu és támogatói nem nyugodtak bele Petre Roman elnökké választásába és elhagyták az alakulatot. A szakadás után Iliescuék új politikai formációt hoztak létre, amely a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front (FDSN) nevet kapta. A névválasztásban szerepet játszott, hogy a FSN ismerősen csengett a választók fülében. Azonban néhány hónappal később kiderült, hogy a névnél sokkal fontosabb „védjegy” Ion Iliescu. Petre Roman FSN-je a helyhatósági választásokon még jól szerepelt, az őszi parlamenti választáson viszont már csak a voksok alig tizedrészét kapta meg. A parlamenti többséget azonban a FDSN sem érte el, ezért Nicolae Vacaroiu kormánya a Nagy-Románia Párt támogatásával kisebbségben kormányzott, miután a FSN visszautasította a koalíció létrehozására tett ajánlatot. A FSN az Iliescu-csoport kiválása után egy évvel, 1993 májusában összeolvadt a Demokrata Párttal (PD), amelynek a nevét a fúzió után megtartotta. Az alakulat ezt a nevet használta mindaddig, amíg tavaly össze nem olvadt a Nemzeti-liberális Pártból (PNL) kivált Stolojan-frakcióval. A FDSN 1993-ban szintén keresztelőn esett át, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) nevet vette fel. Az 1992–1996. közötti időszakban az ellenzék még jobban megerősödött. A Demokratikus Konvenció (CDR) által létrehozott koalícióba a PD a Román Szociáldemokrata Párttal (PSDR) alakított Szociáldemokrata Unió (USD) tagjaként lépett be. Utóbbi a törvényhozási választáson a voksok 13 százalékát kapta. A koalíciós partnerek a PD számlájára írják Victor Ciorbea miniszterelnök megbuktatását. A konvenciós botrányok a Demokrata Pártot is megviselték. 2000-ben a parlamenti választáson a PD a szavazatok hét százalékát szerezte meg. Az államfőválasztáson a röviddel korábban pártelnökké újraválasztott Petre Roman alig háromszázaléknyi voksot kapott. Miközben a PDSR megnyerte az elnök- és parlamenti választást és visszatért a hatalomba, a PD-ben a gyenge választási szereplés nyomán elkezdődtek a belharcok. 2001-ben Traian Basescu programtervezete nyert a kongresszuson, miután előzőleg a küldöttek elutasították a PDSR-vel való együttműködést célzó javaslatot. A mostani demokrata-liberális párt irányultsága szempontjából érdekes Traian Basescu nyertes programtervezetének címe: „Erős Románia – szociáldemokrata Románia”. A PD akkoriban a Szocialista Internacionálé tagjaként tűzzel-vassal küzdött a 2001-ben, Adrian Nastase vezetésével Szociáldemokrata Párttá (PSD) alakult formáció felvétele ellen. A PD időközben politikai programjába beiktatott egy kitételt, amely megtiltott mindenfajta együttműködést az egykori testvérpárttal. A két formáció történetében közös, hogy mindkettő fúzió révén szerezte mostani megnevezését. A PD legjelentősebb „akvizíciója” a névadó Demokrata Párt volt, míg a PSD szempontjából a legfontosabb az Alexandru Atanasiu által vezetett Román Szociáldemokrata Párt (PSDR) beolvasztása volt. Ezzel nemcsak új nevet szerzett, hanem belépőt a Szocialista Internacionáléba, amelynek a PSDR tagja volt. A Stolojan-féle liberális szakadárok csatlakozása után kapta a PD a Demokrata-liberális Párt nevet. /Szőcs Levente: FSN – a koalíció közös gyökere. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
2008. december 15.
A brüsszeli politikusok sokkal jobban ismerik a romániai helyzetet, politikai viszonyokat, mint ahogyan egyesek elképzelik Bukarestben – nyilatkozta Winkler Gyula EP-képviselő, miután a napokban tárgyalt Danuta Hübner EU-biztossal, akinek elmondta, hogy az RMDSZ a következő időszakban az új romániai fejlesztési régiók kialakítását tűzte ki célul. Az EU-tagságból kifolyólag kötelező módon konzultálni kell az Európai Unió illetékes szerveivel, az Európai Bizottsággal, az Eurostattal. A Demokrata Pártot az Európai Néppárt noszogatta Brüsszelből, a PSD-t az európai szocialisták, hogy vegyék be a kormányba az RMDSZ-t is. Mindkét román párt eleresztette a füle mellett az európai intést. A következmény a bizalomvesztés lehet. Winkler jövőre indulna egy újabb európai parlamenti mandátumért, reméli hogy az RMDSZ javasolni fogja őt egy újabb mandátumra. /Salamon Márton László: „Szófogadatlanságért” Brüsszelben bizalomvesztés jár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./
2008. december 16.
Váratlan fordulatot vett december 15-én a kormányalakítási folyamat. Theodor Stolojan megbízott kormányfő visszalépett a jelöltségtől, így Traian Basescu államfő kénytelen volt újabb kormányfőt kijelölni. Basescu választása ismét a legtöbb mandátumot szerzett PD-L-re esett, és Emil Boc pártelnököt, Kolozsvár polgármesterét bízta meg a kormányalakítás feladatával. Theodor Stolojan a PD-L üléséről távozva bejelentette, nem vállalja a kormányfő-jelölési megbízatást. Akárcsak a 2004-es választási kampányban, most sem adott világos magyarázatot arra, hogy miért lépett vissza. A sokkoló hír miatt a választások után először összeülő parlament felfüggesztette munkálatait. Traian Basescu államfő csak kettőkor lépett az újságírók elé, bejelentette, hogy Emil Bocot kéri fel kormányalakításra. A 42 éves miniszterelnök-jelölt jogász és történész végzettséggel rendelkezik /sz. 1966. szept. 6./ Románia legfiatalabb miniszterelnöke lehet, ha bizalmat szavaznak kabinetjének. Romániának még soha nem volt olyan kormányfője, aki politikai tisztségei révén annyira szorosan kötődne Kolozsvárhoz, mint Boc. Az országos politikában 2000-ben lett ismert, amikor bekerült képviselőként a parlamentbe. Attól kezdve gyorsan ívelt felfelé politikai karrierje a Demokrata Párton belül, amelynek pártelnöki tisztségét Traian Basescu államfővé választása óta tölti be. 2004 óta Kolozsvár polgármestere is. /Borbély Tamás: Második nekifutásra Bocot jelölte kormányfőnek Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2009. február 13.
Az elmúlt hónapban lemondásra szólította fel Markó Bélát Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetője, éles szavakkal bírálva a szövetségi elnök választások utáni politikai stratégiáját. Kiss Sándor téved, túloz vagy megjátssza, hogy meglepődik azon, hogy a koalíciós tárgyalásokat vezető RMDSZ-elnök elárulta addigi szövetségesét. Az RMDSZ országos vezetése ugyanis nemcsak most árulta el szövetségeseit, hanem tizenkét éve minden ciklus végén, írta Ferencz Zoltán. A magyar érdekképviselet 1990-től hat éven át együtt volt ellenzékben azokkal a politikai formációkkal, amelyek a parlamentben vagy azon kívül Románia demokratikus átalakulásáért, a volt kommunista politikai elit leváltásáért küzdött. 1996-ban megnyerte a választásokat a Demokratikus Konvenció (DK), amelynek az RMDSZ is szövetségese volt. Megnyerte, de a hatalomba bekerült egy kakukktojás is, a volt Kommunista Párt, azaz az Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Frontból Petre Roman vezetésével kivált Demokrata Párt is, amely egyébként szintén a volt kommunista nomenklatúra továbbélését volt hivatott biztosítani. Petre Roman és az akkori, igen aktív közlekedési miniszter, bizonyos Traian Basescu mindent elkövetett, hogy Emil Constantinescu elnök és a Demokratikus Konvenció ne tudja meghozni azokat a lényeges döntéseket, amelyek kibillentették volna a ‘89 után gyorsan elfoglalt gazdasági pozíciókból az RKP második vonalát és klientúráját. A cikkíró bemutatta a pálfordulások sorozatát. Első árulás: a Demokratikus Konvenció 2000-ben elvesztette a választásokat. Az RMDSZ akkori vezetői azonnal felajánlották szolgálataikat a győztes PDSR-nek, Iliescu és Nastase pártjának, a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ addigi vehemens ellenségének, az 1996 előtti magyarellenes parlamenti és sajtókampányok szerzőinek. Négy év alatt (2000–2004) az RMDSZ „nemzetközi hírű” jogászainak rábólintásával és szavazataival antidemokratikus törvények születtek: az adatvédelmi törvény például. Második árulás: 2004-ben Iliescu, Nastase és Mircea Geoana alakulata, a mai Szociáldemokrata Párt veszített a választásokon. Az RMDSZ azonnal elárulta őket is, és szövetségre lépett a kormányt alakító, addig a politikai paletta ellenkező oldalán elhelyezkedő Nemzeti Liberális Párttal, és vele, mellette, alatta kormányoz egészen 2008-ig. Harmadik árulás: az RMDSZ 2008-ban pillanatok alatt otthagyta a Nemzeti Liberális Pártot, és átáll a liberálisokat évek óta ostorozó PDL, vagyis Traian Basescu és Emil Boc pártja mellé. Ezt vette észre Kiss Sándor, ez utóbbiért kéri Markó fejét. És a többi árulás? A magyar ügyekről való lemondás? Azért mi jár? Ebből is említett néhányat Ferencz Zoltán. 1996-ban Victor Ciorbea miniszterelnök nyilvánosan megígérte ugyan a Bolyai Egyetem fokozatos visszaállítását, de az RMDSZ-vezetők tudták, hogy ez nem fog menni. Rendeztek egy konferenciát arról, hogy tulajdonképpen nincs is szükség magyar egyetemre, a multikulturális Babes–Bolyai tökéletesen megfelelő keret a magyar nyelvű felsőoktatás részére. Főszervező az Eckstein-Kovács Péter köré tömörült Szabadelvű Kör, előadók a multikulti védelmében, az önálló magyar egyetem eszméje ellen jeleskedő magyar egyetemi tanárok: Cs. Gyimesi Éva („magyar egyetem = gettó”), Magyari Nándor és mások. Azóta mi történt? Magyar egyetem 12 évi kormányzati szerepvállalás után sincs, a „multikulti” egyetemen magyar feliratokat kifüggesztő magyar tanárok elvesztik állásukat. Ebben az időszakban az oktatásért és a kultúráért felelős legmagasabb állami funkció a miniszterelnök-helyettesé. Neve: Markó Béla. Ötödik árulás: a kettős állampolgárság. Markó Béla hosszú ideig nem tudta, hova álljon. Aztán végül is Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök álláspontját találja vonzónak. 2004. szeptember 22-én Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje sajtótájékoztatón kijelentette: meg lehetne könnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését, de nem lehet egyetérteni a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadásával. 2004. november 24-én Markó az MTI-nek nyilatkozta: „nem elég Magyarországon elfogadni a kettős állampolgárságot, azt Romániában is el kell fogadtatni, és erre csak egy erős parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ képes”. Ez azonban nem igaz. Romániában a kettős állampolgárságnak semmi akadálya, közel egymillió, a Moldovai Köztársaságban élő román már élt ezzel a jogával – népszavazás nélkül. Különben Verestóy Attila szenátor a népszavazásban is jó üzletet szimatolt. Akkoriban az ő és a rokonai cége nyomtatta az MSZP-nek erdélyi magyarok elleni rágalmaktól hemzsegő plakátját, melynek aláírója Gyurcsány Ferenc volt. Hatodik árulás: Communitas Alapítvány. A román államtól a magyar közösség intézményeinek szánt jelentős összegű pénzügyi támogatás ennek bankszámlájára kerül. A Communitas 2008 márciusáig egyszerűen magánalapítványként működött. Mindössze 2008-ban ismerte el a kormány közhasznú alapítványként. Tíz évig Markó, később Takács Csaba elnökletével gyakorlatilag azt csinálhattak a pénzzel, amit akartak, nem volt lehetőség semmilyen társadalmi kontrollra. Nyilvános pályázatokat is csak azóta írtak ki, mióta a Krónika sorozatot indított a Communitas visszaéléseinek a felderítésére. Ma már szakosztályai vannak, pályázatokat, rendezvényeket (kivéve a nem RMDSZ Tusványosi tábort), könyv- és lapkiadást támogat, például működteti az RMDSZ-szócső Új Magyar Szót és Markó hajdani irodalmi folyóiratát, a Látót, avagy a Mentor Kiadót, amelyben Markó is résztulajdonos. Folytathatni lehetne a tanügyi törvénnyel (történelem, földrajz csak románul), az eurorégiók jelenlegi, a Székelyföldet feldaraboló térképének elfogadásával, megszavazásával (!), Románia monitorizálása idő előtti megszüntetésének a támogatásával (Frunda György), azzal, hogy az EU-ba való felvételkor az RMDSZ semmilyen kisebbségi garanciákat nem igényelt stb. Nem lehet mondani, hogy a brassói RMDSZ-kongresszuson megválasztott Markó Béla RMDSZ-elnök és szűk vezető csapata soha semmi jót nem tett a magyarság érdekében. Sok minden sikerült, főleg a szimbólumok, például a magyar feliratok és a nyelvhasználat, valamint az iskolák, székelyföldi vállalkozások anyagi támogatása terén. Az önkormányzatokban működő magyar testületek a legtöbb helyen nagyszerűen végzik a dolgukat. Azonban a magas pozíciójú vezetőket a büntethetetlenség illúziója folyamatos túlkapásokra csábítja. Belső RMDSZ-körök sérelmezik: aki az országos vezetőséget, főleg Markót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, Kelemen Hunort bírálja, annak vége, persona non grata lesz hetedíziglen, még a gyerekeitől is őrizkednek az ösztöndíjakat, kirándulásokat elosztó pártfunkcionáriusok. Az a sajtóorgánum, amely rendszeresen helyt ad bíráló hangnemnek vagy az ellentábor (MPP, EMNT, függetlenek) képviselőinek, elveszti a szövetség markába összpontosult pénzügyi támogatást. Megesik, hogy vezetőjét, bármilyen hűségesen szolgált addig, leváltják, például legutóbb Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó főszerkesztőjét egy Kincses Előd-interjúért. Nem csoda, ha a romániai magyar sajtótól nem várható tényfeltáró, kritikai szellem, a korrupciós leleplezése, annak ellenére, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) gyakori „meghívottjai” Frunda György, Verestóy Attila, Nagy Zsolt és mások. A véleménymondás szabadsága sérül, ez lehet a hetedik árulás. /Ferencz Zoltán: A hetedik és a többiek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2009. december 24.
„A politikában minden szövetségkötés kompromisszum. Az RMDSZ számára ez a dilemmák és a szövetségkötések éve volt. Nagy dilemma volt, hogy a magyar egységet hogyan tudjuk kiteljesíteni, és ez a Magyar Összefogás által történhetett meg” – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök, a Boc-kormány miniszterelnök-helyettese. Nehéz szívvel mentek bele a kormányzásba, mert programjaik nem inkompatibilisek a Demokrata-Liberális Párttal. A PD-L félelnöki rendszerben gondolkodik, amit az RMDSZ nem tud támogatni. Markó emlékeztetett, az RMDSZ-nek valamikor régen volt már egészségügyi minisztere: Hajdú Gábor. Akkor is óvtak ettől a tárcától, de Hajdú Gábor úgy dolgozott, hogy azóta is emlegetik, hogy ő volt Románia legjobb egészségügyi minisztere 1990 után. Arra a kérdésre, hogy mi a garancia arra, hogy a Demokrata Párt, amely öt évvel ezelőtt megakadályozta a kisebbségi törvény elfogadását, most másképpen fog dönteni, Markó kijelentette, garancia semmire sincs. „A puding próbája az evés, de szerintem van esélye annak, hogy ezúttal több sikerrel járunk. ” /Salamon Márton László: A puding próbája az evés” Évértékelő interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel, a Boc-kormány miniszterelnök-helyettesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
